Emlékeztek még a „Debrecenbe kéne menni…” című kedves népdalunkra? Persze, hogy emlékeztek!
Debrecenbe kéne menni… – hát mentünk! Pontosabban a nagy város mellett található Józsára, ahol a februári közös edzésünket tartottuk.
Most a say villa anyagának áttekintése volt a fő feladat, miután a bemelegítő pusztakezes technikákat megoldották a tanítványok. Kezdők, haladók, barnák, mindenki a saját övszintjének megfelelő nehézségű alaptechnikákat gyakorolt, majd kombinációk következtek ezzel az eszközzel.
Edzésünk következő részében megint a kard került előtérbe. Különösen a barnák, kékek, zöldek, narancssárgák „imádták” az alapvágások ismétlését. Leginkább a sok századik vágás után. Itt már minden látszott az arcokon! Akarat, összeszorított fogak, verejtékező homlokok, dühös elszántság, „jaj, nem bírom tovább” fintorok, „csak azért is kitartok” tekintetek. Igen! És kitartottak! A szériavágások mindig embert próbáló feladatok akár edzésen, akár otthoni gyakorlás alkalmával. Ilyenkor vagy leteszi valaki a kardot, vagy belefeledkezik az egyre csiszoltabb technikába. Pálinkás Endre mester nyugodt, határozott vágásai segítettek mindenkinek átlendülni a holtponton. És milyen jó érzés volt utána! „Igen, megcsináltam!!!”
Fáradtan bár, de mindenki várta a végső csatát, mely most is kioldott minden feszültséget.
Ezen az edzésen nagyon sok gyerek tanítvány vett részt. Hát ők aztán nem tudtak elfáradni! Annyira nem, hogy az edzés után még sikeres házi vizsgát is tettek pusztakezes technikákból. Így már büszke 9. kyúsok. Gratulálunk minden vizsgázónak!
Köszönjük a szervezést dr. Tálas László mesternek!
Találkozunk márciusban!
